Férgek az őzben, Tartalomjegyzék
Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. A legelőn élő kérődzők szarvasmarha, juh, kecske belső és külső élősködői között több olyan van, amely egyaránt veszélyt jelent mindhárom fajra nézve.
Tippek és tanácsok Belső élősködők: férgek Egy egészséges kutyának jó a tartása, éber, kíváncsi és érdeklődik a környezete iránt.
Ezeket együtt tárgyalom. Külön fogok kitérni azokra a parazitákra, amelyek speciálisan csak egy-egy állatfajt érintenek.
A szűkös terjedelmi lehetőség és a téma bősége miatt a leggyakrabban előforduló és gazdasági szempontból jelentős parazitózisokkal kívánom megismertetni az Olvasót. Laposférgek Lapított, kétoldalian szimmetrikus, egyszerű testfelépítésű állatok, melyeknek csak emésztésre, kiválasztásra és szaporodásra specializálódott szervei vannak.
A mételyek csoportjában három fajjal kell feltétlenül foglalkozni. A legjelentősebb és legismertebb a közönséges májmétely okozta heveny, illetve idült megbetegedés. Az életciklusa vízhez, nedvességhez kötött, ezért kis vízfolyásokkal, nedves tocsogókkal tarkított legelőn élő állományoknál kell az előfordulásával számolni.
A májmétely a kérődzők epeereiben él. Az itt lerakott peték az epével, majd a bélsárral keveredve jutnak ki a szabadba, ahol a - nedves környezetben élő - köztigazda csigában fejlődve és megsokszorozódva, férgek az őzben alkalmas lárvák metacercaria alakulnak ki. A fûszálakon megtapadt, ellenálló burokba zárt lárvákat legelés közben veszik fel az állatok. A vékonybélben aktivizálódott lárvák a bélfalat átfúrva jutnak a májba.
Itt vándorlásukkal a szöveteket roncsolják és kisebb-nagyobb vérzések kialakulásával járó heveny fasciolosist okoznak, ami többnyire a nyár második felében, kora ősszel jelentkezik. Súlyos fertõzõdés esetén ilyenkor a tömeges elhullás sem szokatlan. A több év alatt keletkezett enyhébb fertőzöttség miatt kialakuló májelváltozások következménye az idült megbetegedés.
Erre utal a gyenge étvágy és a rossz kondíció. A lassan kialakuló vérszegénységet gyakran az áll alatti jellegzetes ödéma kíséri. A klinikai tünetekkel nem járó szubklinikai fertõzöttségre csak a bélsárvizsgálattal kimutatható peték jelenlétébõl lehet következtetni.
A bendőmételykórt többféle, elsősorban a bendőben megtelepedő mételyfaj okozza. A környezeti feltételekkel szemben támasztott igényük és fejlõdésmenetük hasonlít a májmételyéhez, ezért gyakran együtt fordulnak elõ.
Életmód[ szerkesztés ] Őzeink és szarvasainkvalamint a jávor - és rénszarvas élősködői a Cephenomyia és Pharyngomyia fajok. Elsősorban gazdáik garatüregében fejlődnek, ezért garatbagócsoknak vagy helytelenül garatbögölyöknek nevezik őket.
A heves hasmenéssel, vérszegénységgel, ödémával, magas elhullási férgek az őzben jelentkezõ heveny megbetegedést a még vékonybélben lévõ fiatal mételyek okozzák. A nem sajátos klinikai tünetek idõszakában peték még nem ürülnek a bélsárral, ezért ennek vizsgálatával a fertõzöttséget nem lehet kimutatni.
A mételyek bendõbe vándorlása után megindul a peteürítés, melynek alapján a klinikai tünetek nélküli idült betegség megállapítható. Parazita fertőzés az emberi agy jeleiben védekezés alapelve mindkét métely esetében az, hogy tavasszal - lehetőség szerint -ne kerüljön kezeletlen fertőzött állat a legelőre, mivel a tél folyamán a hideg jelentősen megritkítja a fertőzésre alkalmas metacercariák számát.
- Giardia zwanger
- Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. rész - Agro Napló - A mezőgazdasági hírportál
- A bagócs fertőzöttségről (Nimród, szeptember) – Vadaszújsáprohungaris.hu
- A bagócs fertőzöttségről Nimród,
- Paraziták kiütéses arc
A legelőszemlék során fel kell deríteni a köztigazdák életfeltételeit biztosító nedves részeket, és ha lehet, ki kell zárni a legeltetésből. Ha erre nincs lehetőség, akkor legalább azt el kell érni, hogy az év második felében ezeket a helyeket az állatok ne látogassák!
A köztigazda csigák irtása nem szokott eredményre vezetni és jelentős környezet szennyezéssel jár!
Varga Irén tánc közben villant
A lándzsásmételykór főleg a kiskérődzőkben okozhat vérszegénységgel, ödémával és kondícióromlással együtt járó megbetegedést. Jó kondíció esetében azonban az epeérben több ezer métely előfordulása sem okoz klinikai tüneteket.
Belső élősködők: férgek
Ez azzal magyarázható, hogy a lándzsásmétely nem vándorol a férgek az őzben szövetében, így nem is roncsolja azt. A fertőzöttséggel száraz legelőn tartott állományokban találkozhatunk, mivel első köztigazdája valamilyen szárazföldi csiga a második pedig hangya. A fertőző lárvaformát metacercaria tartalmazó, elpusztult hangyát legelés közben veszi fel a végleges gazda. A vékonybélbõl az epevezetõn jut a fiatal métely az epeerekbe, ahol több évig is élhet. A fertőzött legelő mentesítése nehéz az ellenálló peték és a széles körben elterjedt köztigazdák miatt.
Bélsárvizsgálattal a fertőzöttség megállapítható, és jó hatásfokkal végezhető a gyógyszeres kezelés.
A laposférgek másik csoportjába tartozó galandférgek okozta fertőzöttségnél különbséget kell tennünk abban, hogy a haszonállatokban a kifejlett féreg, vagy annak lárvája található-e meg. A kérődzőkben két Tabletták a parazitáknak a testben faj kifejlett formája fordul elő.
Ezek a több méret hosszúságot elérő, ízelt testű élősködők a vékonybél lakói. Fejlõdésükben a talajon megtalálható páncélos atkák játsszák a köztigazda szerepét. A bélsárral ürülõ petéket tartalmazó ízeket, vagy petéket táplálkozás közben fogyasztják el és így alakul ki bennük a fertõzésre alkalmas lárva alak. Legelés közben a kérõdzõk férgek az őzben a lárvát tartalmazó elpusztult atkákat megeszik.
Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. rész
A fiatal férgek a vékonybélben megtelepedve érik el a peteürítéshez szükséges érett állapotot. A fertőződés a legeltetés igen korai időpontjában megtörténhet és elsősorban a fiatal állatoknál bárány, borjú, gida okoz hasmenéssel, puffadt hassal, senyvességgel és időnként elhullással járó megbetegedést.
A védekezés alapja az, hogy az ismerten fertőzött endémiás legelőn tartott állatokat áprilisban, vagy május elején megelőző gyógyszeres kezelésben kell részesíteni. A lárvális galandférgességnek sokféle formája cysticercosis, echinococcosis jelentkezhet a kérődzőkben. Ezeknek a galandférgeknek a végleges gazdái az ember és a kutya.
Az emberre is veszélyt jelentő és a pásztorkutyákban gyakran előforduló háromtagú galandféreg Echinococcus granulosus petéiből kiszabadult lárvák, a legeltetett kérődzőkben - főleg juhokban és kecskékben - elsősorban a májban és a tüdőben, de a vérkeringés útján egyéb más szervekben is echinococcus hólyagokat képeznek.
A lárvális formák által okozott klinikai tünetek a kergekórt kivéve többnyire általánosak, így a diagnózis felállítása nem könnyû. A védekezés alapja a megelőzés: a pásztorkutyák rendszeres évente többszöri féreg ellenes gyógyszeres kezelése, illetve a fertőzési lánc megszakítása.
Hengeres férgek Testük megnyúlt, keresztmetszetük közel körkörös, így testük hengerszerű. Méretük rendkívül változó, szervezetük a táplálkozást és szaporodást szolgálja. Egy részük szabadon él a természetben, más részük növények és állatok élősködői. A gyomor-bélférgesség kifejezés nem csak egyfajta parazitózist jelent, hanem magába foglalja az emésztőtraktusban élősködő többféle parazita egyidejű jelenléte által okozott tünet együttest.
Vadbetegségek
Fejlõdésük köztigazda nélkül közvetlenül zajlik. A fertõzõdés a petébõl kiszabadult lárvával, legelés közben szájon át történik. A lárva felvételét követően héten belül megindul a peték ürítése. Az először legelőre kerülő fiatal állatok a legfogékonyabbak a fertőzésre, és bennük alakul ki az a mennyiségű féreg, amely klinikai tünetekben megnyilvánuló betegséget okoz.
Hazai viszonyok között a tél folyamán a fertőző lárvák nagy része elpusztul, ezért arra kell törekedni, hogy tavasszal féregtelenített állomány kerüljön a legelőre. Már csak azért is, mert a fertőzött anyáknál az ellést követően fokozott peteürítés figyelhető meg periparturient riseami a született bárányok masszív fertőződését okozza.
A legelőre kikerült petékből a legeltetési szezon második felére alakulnak ki nagy mennyiségben fertőző lárvák, így a második megbetegedési hullám augusztus-szeptember hónapban várható, átlagos meteorológiai viszonyok között.
- A vadon élő kérődzők fontosabb parazitái 4.
- Vadbetegségek | Digitális Tankönyvtár
- Belső élősködők: férgek
- Galandféreg-fertőzés
- Hogyan kell kezelni az ürülékben lévő pinwormokat
- Paraziták háborúja
- Hogyan kerülhet féreg az agyunkba? - HáziPatika
A betegség lefolyása a különböző féregfajok arányától és az összes féreg mennyiségétől, valamint az állat korától és tápláltsági állapotától függ. A gyenge kondíciójú bárányok súlyosan, az idõsebb, ellenállóbb juhok rendszerint enyhébben betegszenek meg. Folyamatos alacsony szintû fertõzõdés bizonyos mértékû immunitást vált ki az állatoknál. A klinikai tünetek általánosak.
A galadféreg fertőzés tünetei és kezelése
Fõtünet a hasmenés, kondícióromlás és a tejtermelés csökkenése, de fõként Haemonchus fertõzöttség esetén jellemzõ a vérszegénység, a nyálkahártyák sápadtsága. Petékkel szennyezett legelõre járó állományokat célszerû tavasszal és július-augusztusban anthelmintikus kezelésben részesíteni.
Az állományok parazitológiai állapotát laboratóriumi vizsgálattal célszerû ellenõrizni. Eredményre vezet az is, ha nyár közepétõl olyan legelõre hajtjuk az állományt, ahol az év elsõ felében nem volt legeltetés férgek az őzben.
A kérõdzõk tüdõférgességének két formája van. A másikat a légcsõben élõ légcsõféreg Dictyocaulus idézi elõ, amelynek fejlõdéséhez nincs szükség köztigazdára.
Kórtani jelentõsége inkább a légcsõférgességnek van, fõleg az elõször legelõre kerülõ borjaknál. A járványmenet hasonló a gyomor-bélférgekéhez. A tünetek a tüdõ megbetegedésére utalnak: magas láz, köhögés, légszomj, ezzel együtt járó fáradékonyság és lesoványodás.
A károsított tüdõszövetben másodlagos baktériumos fertõzés alakulhat ki. Erõs fertõzöttség esetén elhullás is bekövetkezhet.
A fertõzöttség bélsárvizsgálattal megállapítható. A gyógykezelés elsõsorban a légcsõférgességnél eredményes.
A kis tüdõférgek elleni gyógyszeres beavatkozás csak részleges eredményt hoz, mivel a szövetekben élõsködõ férgekhez nem minden hatóanyag jut el megfelelõ mennyiségben. Itt az állatok kondíciójának, ezzel együtt a szervezet általános ellenálló képességének növelésével lehet javulást elérni.
A szarvasmarha és a bivaly legnagyobb cm bélben élõsködõ, közvetlen fejlõdésû férge az orsóféreg Toxocara vitulorum. Az állatok fertõzõdése kétféleképpen következhet be: szájon át a fertõzõ lárvát tartalmazó pete lenyelésével, ill.
