A fonálférgek férgek

Brehm: Az állatok világa / I. OSZTÁLY: FONÁLFÉRGEK (NEMATODA RUD.)

Többsejtű állatok országa Regnum Animalia Subregnum: Valódi szövetes állatok Eumetazoa Kétoldali részarányosak tagozata Bilateria Barna helmintojás Pseudocoelia ál-testüregesek Fonálférgek törzse Nematoda A fonálférgek viszonylag egyszerű testfelépítésű, nem szelvényezett, hengeres, keresztmetszetben kör alakú szervezetek.

Több elsődleges — csak rájuk jellemző — tulajdonságuk van, pl.

Friss hírek

Mintegy 20 leírt fajukat ismerjük, tényleges fajszámukat több mint százezerre becsülik. Testméretük a 0,3 mm és 8 m között változik.

Életmódjukat tekintve két csoportra oszthatóak: szabadon élők és élősködők. Megtalálhatóak a tengerekben, félig sós és édesvizekben, szikes vizekben, hévvizekben, talajokban, mohapárnákban, avarban, trágyában stb. A szabadon élő fajok szerves törmelékkel, algákkal, gombafonalakkal, növényi nedvekkel, baktériumokkal táplálkoznak. A ragadozó fajok kisebb állatokkal támadnak meg. Sok faj növényparazitává lett.

Jelentős számban különböző állatfajok élősködői. A fonálférgek testének egyes részei hatsugaras vagy kétoldali szimmetriájúak.

a fonálférgek férgek

A kültakaró három részből áll. A kutikula több rétegű glykoproteinekből, lipidekből és kollagénhez hasonló fehérjékből áll, funkciója a féreg testében hidrosztatikai nyomás fenntartása, védelem a külső behatások ellen, a parazita fajoknál a gazdaállat bordák húzódhatnak.

Az élősködő életmódot folytató fajoknál gyakran megfigyelhető a test két oldalán elhelyezkedő feji cervicalisoldalsó hypodermis a kutikula alatti, azt létrehozó sejtes szerkezetű vagy sejthatárok nélkül syncytium. Az epidermis hosszában a testüreg pseudocoel felé dorsalisan, ventralisan és lateralisan megvastagszik, bordákat képez.

a fonálférgek férgek

A bordákban idegtörzsek, a két oldalsóban a kiválasztó szervek csövei futnak. Az epidermis alatt az izomréteg minden rostja egyetlen óriási sejtből áll. Minden izomsejtnek két része van: egy fibrillumokat tartalmazó összehúzódni képes talprésze, és egy összehúzódni nem képes, az idegrostokhoz kapcsolódó, szarkoplazmát és sejtmagot tartalmazó része. A fonálférgeknél az idegimpulzusokat az izomsejtek veszik át az idegrostoktól. A szájnyílás a féregtest elülső végén terminálisan, illetőleg dorsalisan vagy ventralisan nyílik, ajkak veszik körül.

Az ősi típusú a fonálférgek férgek 6 ajak labium található, mindegyik tapintószemölcsöket papillák és sertéket visel. A szájnyílás környékén két mirigyes szerkezetű kemoreceptor, az oldalszerv amphidium, amphid is megfigyelhető.

Enterobiasis

A szájnyílás a kutikulával bélelt szájüregbe vezet. Ha a szájüreg erősen fejlett, fala megvastagodott, szájtok a neve. A fajok egy részénél a szájüreg egyszerű, fegyvertelen, más fajoknál az életmódtól függően a szájüregben szájszurony stylusfog vagy tüskeszerű képződmények fordulnak elő.

A nyelőcső izmos, lehet egyszerű és tagolatlan. Számos fajnál egy vagy két hagyma féreg jelei az emberi testben duzzanat bulbus található.

A nyelőcső két részre osztható corpus, postcorpus. Az utóbbiban helyezkednek el a nyelőcsövi mirigyek. A bélcső egyszerű, fala egyrétegű hengerhámsejtekből áll.

Trichinella-helyzetkép: Dögevéssel terjed a fonalféreg

A végbélnyílás a farki vég közelében, midig a hasi oldalon van. A gázcsere a kültakarón át történik. A kiválasztó szerv kétféle típusú. Elsősorban a tengerben élő fonálférgeknél a kiválasztás a hasi oldalon elhelyezkedő és nyíló ún. Ebből fejlődött ki a csőrendszerrel működő kiválasztó szerv. A fonálférgek férgek általában H-alakú csövek a test két oldalán az epidermis eredetű bordában futnak, majd egyesülve a hasi oldalon nyílnak. A fonálférgek idegrendszere a különböző fajoknál hasonló felépítésű, meghatározott, csekély számú idegsejtből áll.

Központja a garat körül található ideggyűrű, ebből vastagabb, a fonálférgek férgek és dorsalis, illetve vékonyabb subventralis és subdorsalis idegtörzsek alakulnak ki. Az idegtörzseket harántágak kötik össze. Idegpályák indulnak s feji és a farki végen lévő papillákhoz, az oldalszervekhez és a Secernenrea osztályhoz tartozó fajok az oldalszervéhez hasonló funkciójú phasmidiumokhoz.

A legtöbb fonálféregfaj váltivarú. A hímek rendszerint kisebbek, mint a nőstények. Egyes fajok időnként szűznemzéssel is szaporodnak. A női ivarszerv páros petefészekből ovariuma páratlan méhből uterus és a hüvelyből vagina áll.

A Magyarországon előforduló féregfertőzések

A hüvely nyílása a vulva mindig a hasoldalon, a végbélnyílástól függetlenül nyílik. Az élősködők női ivarszerve sokszor tetemes méretű és igen nagyszámú petét termel.

A hím ivarszerv páros vagy páratlan heréből testisaz ondóvezetékből vas deferens áll. Ezt az ondókilövellő cső ductus ejaculatorius követi. A hím ivarszerv a végbéllel közös kloákába torkollik.

A hím ivarszerv járulékos részei lehetnek a rendszerint páros párzóhorog spiculuma vezető pálca gubernaculum és a párzó táska bursa copelatrix. A fonálférgek lehetnek petetartók oviparovoviviparok barázdálódó petét vagy 1.

Az egyedfejlődének a petesejt megtermékenyítésétől az 1. A postembrionális fejlődés során a lárvák négyszer vedlenek.

a fonálférgek férgek

A fonálférgek kutikulája két vedlés között is növekszik. Az élősködő életmódot folytató fonálférgek kifejlődéséhez csak gazdaszervezetre közvetlen fejlődésű fonálférgekvagy köztigazdá k -ra és végleges gazdára van szükség.

Fonálférgek (Nematoda)

A fertőző lárvák rendszerint a 2. A fonálférgek eredetéről, törzsfejlődéséről és rokonsági kapcsolatairól ismereteink meglehtősen hézagosak. Testük fosszilizációra alkalmatlan.

a fonálférgek férgek

Feltehető, hogy a többi ősszájútól már a kambriumban különváltak és önállóan fejlődtek. Közvetlen és gyors embrionális fejlődésük, testük ősi szervezetlensége, a tagolatlan test, a sejtállandóság, a sugaras szimmetria, a csillók teljes hiánya, a parazitizmus arra utalnak, hogy a fonálférgek egyenes irányban progresszíven fejlett szervezetek.

A jelenleg ismert állatcsoportok közül a Nematomorpha-hoz és a Gastrotricha-hoz állnak közel. Származástanilag elsődleges a szabadon élő életmód. Kialakulásuk sekély tengervízben történhetett, ahol az aljzathoz farki mirigyeik váladékkal rögzültek, szesszilis életmódot folytattak. A tengerből hódították meg az édesvizet és a szárazföldet.

Az élősködő életmód kialakulása — más parazitáknál is — a gazdák filogenetikus fejlődésével hozható összefüggésbe, nem egyetlen törzsfejlődési vonalon következett be azaz az élősködő férgek nem egymás legközelebbi rokonai.

Lásd még